Siyag mester, a követőit, ún. Shaktipat Diksha beavatási szertartáson avatja be a Siddha jógába, azzal a szándékkal, hogy felébressze a Kundalinit.

Ahhoz, hogy egySiddha mester beavatást adjon a követőinek, négyféle módon teheti meg: ez lehet fizikai érintés, tekintet útján, isteni mantra által, és erős elhatározással. Siyag mester az isteni mantra használatot alkalmazza a Dikshán.

A Shaktipat, egy szankszkrit terminus, mely két szóból áll- Shakti (női, isteni energia) és Pat-(esés).

A Shaktipat, szó szerint, az isteni energia leáradását jelenti.

A jóga gyakorlók gyakran úgy interpretálják a Shaktipatot, mintha a mester a saját isteni energiáját, küldenéát a kereső testébe.

Siyag mester szerint, azonban ez a megfogalmazás kissé leegyszerüsített.

Méghozzá azért, mert a jógikus szentiratokban, a Kundalini energiát úgy írják le, hogy az minden emberi lényben megtalálható, alvó állapotban.

Ezért nem lehet kérdés, hogy a Shaktit, egyik testből a másikba átvigyük.

A Shaktipat alkalmával, a mester csak a katalizátor szerepét tölti be, az isteni energiáját használja fel a Kundalini felébresztésére.

Ahogy Siyag mester magyarázza: „Ez nem olyan, mintha a mester beletöltene valamit a kereső testébe”.

A Diksha módszerét, melyet a mester használ, a Nath jógikus irányzat adományozta. Ezt nevezzük ebben a jógában Shaktipat-nak.

A Shaktipat, nem azt jelenti, (ahogy sokan gondolják), hogy a kereső valami külső erőt vesz át, a mestertől.

A Shaktipat, egy analógiával élve azt jelenti, olyan, mint amikor egy égő fény meggyújtja az alvót.

Olyanok vagytok, mint az alvó fényforrások, olajozatlanok. Csupán annyira van szükségetek, hogy egy meggyújtott erőforrás segítsen fellobbantani a lángotokat.

Ha már egyszer csatlakoztatok a fényforráshoz, saját magatok is fénnyé váltok.

Így szoktam jellemezni a Shaktipat jelenséget.